2008. október 9., csütörtök

NATO és Mo.

Sajnálatos, hogy Magyarországon jóformán nincs is vita a NATO-ról. Csatlós-mentalitás. Amikor Magyarország belép egy közösségbe, akkor ahelyett, hogy egyenrangú partnerként elkezdene belefolyni a döntésekbe, egyszerűen alárendeli magát az adott "klubnak".

A híradások a NATO kapcsán a legtöbbet a forgalomkorlátozással, esetleg a delegáltak vacsorájával foglalkoznak. Aztán van egy olyan cikksorozat, ami a nagy NATO dícséreteiről szól. Ilyen címek sorakoznak: dicsért minket a NATO-vezér, Magyarországról elismerően szólt a NATO főtitkára és a győztes: a NATO-nak nagyon tetszik ám, amit csinálunk. Fájdalmas. A Népszabadság mai interjújában egy kritikus kérdést sem tesznek fel a NATO-főtitkárnak. (ilyen nagy ember leült velük, és ezért nem akarnak tiszteltlennek tűnni?)

Kár. Kár, mert még azok között is, akik szerint valamiért nem kellene kilépni a NATO-ból legalább lehetne olyan vita, hogy mikor jó amit tesz a szövetség, és mikor rossz. Kanadában, Franciaországban nagy téma az afganisztáni háború. Az angol tábornok megnyerhetetlennek nevezte. Itthon alig van róla vita.

Mondjuk Szlankó Bálint újságíró szokott hosszabbat, mélyebbet írni, érdemes megnézni itt, vagy esetleg a mai Mancsban. Politikailag nem vagyunk valami közeli platformon, de a cikkek komolyak. Hét éve ő számolt be elég cinikusan a NATO ellenes demonstrációnkról az indexnek. Ha igazán kritikusat akarunk olvasni, akkor a United for Peace and Justice oldaláról érhetől el értékes források - angolul.

Minden esetre pénteken ötkor a Vörösmarty téren sajtótájékoztatunk a NATO ellen.

Nincsenek megjegyzések: