Szerintem a wikileaks a legnagyobb dolog, ami az utóbbi években történt a politikában.
Magyarországon 2006-ban egy beszéd szivárgott ki, egy politikustól. Ez a beszéd jelentősen befolyásolta a politikai életet. A mérsékeltek, a visszafogottak, és a gyávák átadták a jogos felháborodás terepét a szélsőjobboldalnak. A mainstream passzivitása, erkölcsi relativizmusa további táptalajt adott a rasszista, fasisztoid, és irracionális erőknek. Levonjuk a tanulságot?
A wikileaks működésben van. 250 000 dokumentum egy százalékát sem ismerjük. A dokumentumok háborús bűnöket, korrupciót, kémkedést fednek fel. Nem kérdés, hogy további fontos dolgok is ki fognak derülni.
A wikileaks azonban csak a szikrája folyamatoknak, amelyek semmilyen esetben sincsenek előre meghatározva. Legrosszabb esetben súlyos konfliktusok is indulhatnak államok között. A legjobb esetben pedig a jóindulatú emberek ébrednek fel, és nem engedik el a fülük mellett az újabb bizonyítékokat a világunk ostobadágáról, gonoszságáról, és a politikusok végletesen korrupt, erkölcstelen, és bűnös mivoltáról.
A kérdés az, hogy mi mit teszünk.
2010. december 12., vasárnap
HP
A Humanista Párt szüneteli a tevékenységét, jelenleg passzív. a szellemiségére szükség van.
Majd meglátjuk.
Majd meglátjuk.
2010. február 7., vasárnap
Humanista Párt, tényleg
miért nem indulunk a választásokon, és mi a viszonyunk a többi alternatív párthoz
A Humanista Párt nem indul a 2010-es országgyűlési választásokon. Egy kört kihagyunk. De hogy jutottunk ide, és hova tartunk?
A ferencvárosi biztató eredményeket követően, 2009 elején nehéz válaszúthoz ért a párt. Az Európai Parlamenti választásokon vagy a Lehet Más a Politikával, vagy a Tamás Gáspár Miklós fémjelezte Zöld Baloldallal működhettünk együtt. Az önálló indulás nemigen jöhetett szóba, ahhoz gyengék vagyunk.
Az LMP egy rendszerkritikus, fiatal, energikus partnernek igérkezett. A párt korosztályilag, kulturálisan sok vonatkozásban közel állt a HP-hoz. A ZB egy még radikálisabb, mélyebben rendszerellenes baloldali koalíciót hozott fel. Tamás Gáspár Miklós, a tervezett listavezető sorra ontotta az olyan megnyilatkozásokat, cikkeket, kiáltványt, amelyekkel gyakran jobban egyetértettünk, mint a saját magunk, a Humanista Párt által elmondottakkal. A ZB azonban szervezetileg korántsem mutatott olyan vitalitást, mint az újszerű LMP, és sok tekintetben egyszerűen egy kevésbé előkészített történetet jelképezett.
Nem volt egyszerű döntés, de végül az LMP-vel indultunk együtt, Lehet Más a Politika – Humanista Párt koalícióként. Kisebbik partnerként a közös lista harmadik, nyolcadik, tizenharmadik, és tizennyolcadik helyére adtunk jelöltet. Az együttműködés jól sikerült, sikerült összerázódnia a két csapatnak. Részt vettünk az LMP által megszervezett országos kampánykörúton. A HP-nak bizonyára hozzátette a magáét ahhoz, hogy a koalíció karaktere balra tolódjon, a rendszerkritika, a neoliberalizmus-kritika felé. A koalíció összességében 2,6%-ot ért el országos szinten, 75000 szavazat. A sikert az pecsélte meg, hogy egy parlamenti pártot meg tudtunk előzni. Egy reményteli pillanat volt, és mint tudjuk az LMP tudott élni a megnyíiló lehetőséggel, és odakormányozta a pártjukat, hogy most nem kizárt, hogy bejutnak a parlamentbe.
Az EP kampány folyamán számomra egyértelművé vált: a HP eljutott egy korlátig. Az a fajta szervezettség, amivel rendelkezünk – ami lényegében továbbra is egy nagy, bizonyos hadnemekben hatékonyan harcoló törzsre emlékeztet – ahhoz volt elég, hogy eddig eljussunk. Eddig elég, tovább már nem. Az LMP joggal irigykedett a humanista aktivisták összeszokottságára, a jó belső hangulatra, elkötelezettségre. De ezt egy nagy mértékben régi gárdával "könnyű". Mi irigykedhettünk az LMP gondjain: hogyan lehet ennyi új embert hadrendbe állítani. A HP nem volt készen arra, hogy integráljon új embereket.
Ezt a helyzetet erősítette a globális Humanista Mozgalom specifikus helyzete.
A Humanista Mozgalom az 1969-es születése óta történt legnagyobb kampányát szervezte épp: ez a Világ Körüli Menet a Békéért és az Erőszakmentességért. Miközben e globális próbálkozás magyarországi részét koordináltuk, a mozgalom elindított egy radikális átszervezési folyamatot.
Korábban a Humanista Mozgalom egy kettős struktúrában működött. Egyrészt létezett Humanista Mozgalom mint eszmeáramlat, mozgalom, határokon átívelő struktúrával bíró szerveződés. A mozgalom önmagában nem párt, nem civil szervezet, nem kulturális szervezet. Nincs központja, és nincs fizetett alkalmazottja. A Humanista Mozgalom tagjai azonban mindeféle szervezeteket hoznak létre. A Humanista Párt az egyik ilyen szervezet. A HP-nak szintén volt egy belső struktúrája. Ez a kettős struktúra a HP esetében azt biztosította, hogy az anyamozgalom befolyásolja/meghatározza a párt fő csapásirányát, részt vesz a stratégiai döntések meghozatalában. A kettősség előnye tehát az volt, hogy úgymond biztosította az irány stabilitását, a társadalmi gyökereket. A hátránya ugyanebből fakadt: egy új csatlakozó számára nem volt ennyire természetes az, ha olyanok is beleszólnak a döntésekbe, akik nem vesznek részt a párt operatív működtetésében. És innen nézve igaza is volt.
A HM úgy döntött, hogy megszünteti ezt a kettős struktúrát: legyenek mostantól csak a "szervezeteink": a Közösség az Emberi Fejlődésért, a Kultúrák Közeledése, a Tanulmányok Humanista Központja, a Háborúk és Erőszak Nélküli Világ, és a Humanista Párt. A Humanista Mozgalom továbbra is megmarad, mint eszmeáramlat, mint egy közös háttér: szervezetileg azonban megszűnik létezni. Ez nagy változás az eleve nagy mértékben az autonómiára épülő szervezetet átalakítja, és még horizontálisabbá teszi.
A korábbi működési mód felbolygatása rövid távon gyengíti a HP-t. Hisz korábban a Humanista Mozgalom jó része választásokkor részt vett a HP kampányaiban. Most, a szervezetek kihangsúlyozásával kevésbé számíthatunk a többi humanista szervezet aktivistáira mint pillérekre.
Ebben a helyzetben tehát kétszeresen nyilvánvalóvá vált: a HP-nek újra kell születnie. Túl kell lépni az eddigi korlátokon, és újra kell szerveződni. Megerősíteni a javaslatainkat, kidolgozni a részleteket, önképzéseket tartani, többet kommunikálni más országok Humanista Pártjaival, ahol már előbbre vannak. Elmélyíteni az gyökereket, megerősíteni az alapokat, stabilizálni a szervezetet, és természetesen növekedni - hogy messzebbre juthassunk vele.
A tapasztalataink szerint a választásokkal járó feladatok – ajánlószelvénygyűjtés, médiaszereplés, stb – alig összeegyeztethetőek egy újraalapozással. Dönthettünk volna úgy is, hogy azt az erőnket, amink van, teljesen átadjuk az LMP-nek, vagy a Zöld Baloldalnak, és velük együtt indulunk, az egyik szervezethez kötődve. Ehhez azonban igen nagy mértékű hasonlóságra lett volna szükség: kiváltképp most, amikor a szervezetet újraépítjük.
A Lehet Más a Polikában továbbra is előfordulnak a rendszerkritikus, vagy szociális indíttatású megszólalások. Azonban végső soron mégiscsak egy "intelligens, fiatal, zöld, pragmatikus", dehát mainstream alternatívát képviselnek. A "szimpatikusság" gyakran olyan irányba csúszik, ahol az ún. "rendszerkritika" csak az egyik fűszer marad. Ezt alátámasztja az LMP által folyamatosan hangoztatott "korrupciózás", azt a képzetet is kelti, hogy a hiba nem a rendszerben van, csak rosszul használják azt. Az LMP nyilván sohasem akart HP lenni. Ez egyértelmű. Számomra az a kérdés, hogy hol helyezkednek el egy olyan egyenesen amely egyik pólusát ez a rendszerkritika, a radikálisabb zöld gondolat, felforgató reformizmus helyezkedik el, a másik pólusán pedig a "szimpatikus európai reálpolitika hiteles arcokkal". Az én szemszögömből - és szerintem a HP szemszögéből - az előbbi az igazán érdekes.
A Zöld Baloldal radikális, azonban 2010. évi szervezettsége, összetétele sajnos a mai napig homályos maradt a számomra. A mozgalomba meglehetősen beágyazott emberként sem tudtam rendesen eligazodni a szervezeten. De az is igaz, hogy azelőtt, hogy elindult volna a ZB-vel való együttműködés esetleges komolyabb, mélyebb megfontolása, közben érett a döntés, hogy a HP eleve nem indul a választásokon.
Összességében tehát nincsenek meg a féltételei annak, hogy közösen induljunk egy másik erővel.
Mindemellett szurkolni fogok a barátainknak, akik megmérettetik magukat, és a magam részéről arra biztatok mindenkit, hogy a kopogtató-cédulákat adja le az LMP-nek vagy a ZB-nek - egyéni izlés, és elérhetőség függvényében.
A prioritás azonban számomra: dolgozni kell azonban egy Humanista Párt - és a nemzetközi Humanista Párt - létrehozatalán.
A Humanista Párt legalább rendszerkritikus, de még inkább: rendszerellenes. A formális demokráciát csak átmenetnek tartjuk a valós demokrácia felé. Párt vagyunk, de nem hiszünk abban, hogy a "hatalomra jutásnak" bármi valódi értelme lenne akkor, ha nem jár együtt a társadalmi alap megszervezésével, részvételével, aktivizálásával. Persze, jó dolog az, ha vannak másfajta hangok a képviselőtestületekben, legitim stratégiai lépés lehet, de önmagában nem vezet sokra. Nem akkor akarunk képviselők lenni, ha sikerült "jól eltalálni" az "üzeneteket", hanem akkor, ha sikerült az üzenetünk mellé állítani annyi embert, hogy megválasztanak.
Ellen kell állnunk annak a kisértésnek, hogy a „cool” témákat választjuk, a „necceseket” meg kerüljük. Igen, beszéljünk hajléktalanságról, szegénységről, és vagy globális igazságtalanságról: de akkor beszéljünk a tőke és a munka viszonyáról, ahogyan azt a Humanista Alapokmány teszi. Beszéljünk a békéről, de akkor beszéljünk szabadon például Izraelről és Palesztínáról is. Beszéljünk cigányságról, de akkor szerveződjünk cigányokkal. Beszéljünk munkásokkal, de akkor legyünk jelen a gyárakban, ismerjük meg a szakszervezeteket. Beszéljünk grassrootsról, de akkor találjunk vissza a kerületekbe. Törjünk ki pestről, vidékre! Beszéljünk arról, hogy a személyes és a társadalmi változás nem elválasztható, de akkor dolgozzunk a belső forradalmon is, de tényleg.
Ha ezt az irányt tartjuk, és akkor lesz Humanista Párt, és akkor hozzá tudunk járulni a hamarosan megalakuló nemzetközi Humanista Párt fejlődéséhez is. A törvény értelmében ismét megszünhet a HP, hiszen két rendes választáson nem állítottunk országgyűlési képviselőjelöltet. Ez előttünk álló újjáalakulás azonban többet jelenthet számunkra egy bürokratikus akadálynál: a harmadik Humanista Párt valóban egy új párt lesz.
Ez a bejegyzés nem lenne őszinte, ha nem tenném hozzá, hogy a feladat természetesen nehéznek tűnik. A helyzet egyszerre inspiráló és dezorientáló. Új taktikákat, terveket, és távlatokat kell keresni.A dilemmák egy része nyilván közös a humanista társaimmal, tágabban pedig azokkal, akik hasonló utakat keresnek. Személyesen mindez a keresés pedig azt jelenti, hogy azt a lendületet, amivel az előző életszakaszomban dolgoztam mint aktivista, fel kell váltani egy új, más minőségű lendülettel, más mélységű motivációval.
A Humanista Párt nem indul a 2010-es országgyűlési választásokon. Egy kört kihagyunk. De hogy jutottunk ide, és hova tartunk?
A ferencvárosi biztató eredményeket követően, 2009 elején nehéz válaszúthoz ért a párt. Az Európai Parlamenti választásokon vagy a Lehet Más a Politikával, vagy a Tamás Gáspár Miklós fémjelezte Zöld Baloldallal működhettünk együtt. Az önálló indulás nemigen jöhetett szóba, ahhoz gyengék vagyunk.
Az LMP egy rendszerkritikus, fiatal, energikus partnernek igérkezett. A párt korosztályilag, kulturálisan sok vonatkozásban közel állt a HP-hoz. A ZB egy még radikálisabb, mélyebben rendszerellenes baloldali koalíciót hozott fel. Tamás Gáspár Miklós, a tervezett listavezető sorra ontotta az olyan megnyilatkozásokat, cikkeket, kiáltványt, amelyekkel gyakran jobban egyetértettünk, mint a saját magunk, a Humanista Párt által elmondottakkal. A ZB azonban szervezetileg korántsem mutatott olyan vitalitást, mint az újszerű LMP, és sok tekintetben egyszerűen egy kevésbé előkészített történetet jelképezett.
Nem volt egyszerű döntés, de végül az LMP-vel indultunk együtt, Lehet Más a Politika – Humanista Párt koalícióként. Kisebbik partnerként a közös lista harmadik, nyolcadik, tizenharmadik, és tizennyolcadik helyére adtunk jelöltet. Az együttműködés jól sikerült, sikerült összerázódnia a két csapatnak. Részt vettünk az LMP által megszervezett országos kampánykörúton. A HP-nak bizonyára hozzátette a magáét ahhoz, hogy a koalíció karaktere balra tolódjon, a rendszerkritika, a neoliberalizmus-kritika felé. A koalíció összességében 2,6%-ot ért el országos szinten, 75000 szavazat. A sikert az pecsélte meg, hogy egy parlamenti pártot meg tudtunk előzni. Egy reményteli pillanat volt, és mint tudjuk az LMP tudott élni a megnyíiló lehetőséggel, és odakormányozta a pártjukat, hogy most nem kizárt, hogy bejutnak a parlamentbe.
Az EP kampány folyamán számomra egyértelművé vált: a HP eljutott egy korlátig. Az a fajta szervezettség, amivel rendelkezünk – ami lényegében továbbra is egy nagy, bizonyos hadnemekben hatékonyan harcoló törzsre emlékeztet – ahhoz volt elég, hogy eddig eljussunk. Eddig elég, tovább már nem. Az LMP joggal irigykedett a humanista aktivisták összeszokottságára, a jó belső hangulatra, elkötelezettségre. De ezt egy nagy mértékben régi gárdával "könnyű". Mi irigykedhettünk az LMP gondjain: hogyan lehet ennyi új embert hadrendbe állítani. A HP nem volt készen arra, hogy integráljon új embereket.
Ezt a helyzetet erősítette a globális Humanista Mozgalom specifikus helyzete.
A Humanista Mozgalom az 1969-es születése óta történt legnagyobb kampányát szervezte épp: ez a Világ Körüli Menet a Békéért és az Erőszakmentességért. Miközben e globális próbálkozás magyarországi részét koordináltuk, a mozgalom elindított egy radikális átszervezési folyamatot.
Korábban a Humanista Mozgalom egy kettős struktúrában működött. Egyrészt létezett Humanista Mozgalom mint eszmeáramlat, mozgalom, határokon átívelő struktúrával bíró szerveződés. A mozgalom önmagában nem párt, nem civil szervezet, nem kulturális szervezet. Nincs központja, és nincs fizetett alkalmazottja. A Humanista Mozgalom tagjai azonban mindeféle szervezeteket hoznak létre. A Humanista Párt az egyik ilyen szervezet. A HP-nak szintén volt egy belső struktúrája. Ez a kettős struktúra a HP esetében azt biztosította, hogy az anyamozgalom befolyásolja/meghatározza a párt fő csapásirányát, részt vesz a stratégiai döntések meghozatalában. A kettősség előnye tehát az volt, hogy úgymond biztosította az irány stabilitását, a társadalmi gyökereket. A hátránya ugyanebből fakadt: egy új csatlakozó számára nem volt ennyire természetes az, ha olyanok is beleszólnak a döntésekbe, akik nem vesznek részt a párt operatív működtetésében. És innen nézve igaza is volt.
A HM úgy döntött, hogy megszünteti ezt a kettős struktúrát: legyenek mostantól csak a "szervezeteink": a Közösség az Emberi Fejlődésért, a Kultúrák Közeledése, a Tanulmányok Humanista Központja, a Háborúk és Erőszak Nélküli Világ, és a Humanista Párt. A Humanista Mozgalom továbbra is megmarad, mint eszmeáramlat, mint egy közös háttér: szervezetileg azonban megszűnik létezni. Ez nagy változás az eleve nagy mértékben az autonómiára épülő szervezetet átalakítja, és még horizontálisabbá teszi.
A korábbi működési mód felbolygatása rövid távon gyengíti a HP-t. Hisz korábban a Humanista Mozgalom jó része választásokkor részt vett a HP kampányaiban. Most, a szervezetek kihangsúlyozásával kevésbé számíthatunk a többi humanista szervezet aktivistáira mint pillérekre.
Ebben a helyzetben tehát kétszeresen nyilvánvalóvá vált: a HP-nek újra kell születnie. Túl kell lépni az eddigi korlátokon, és újra kell szerveződni. Megerősíteni a javaslatainkat, kidolgozni a részleteket, önképzéseket tartani, többet kommunikálni más országok Humanista Pártjaival, ahol már előbbre vannak. Elmélyíteni az gyökereket, megerősíteni az alapokat, stabilizálni a szervezetet, és természetesen növekedni - hogy messzebbre juthassunk vele.
A tapasztalataink szerint a választásokkal járó feladatok – ajánlószelvénygyűjtés, médiaszereplés, stb – alig összeegyeztethetőek egy újraalapozással. Dönthettünk volna úgy is, hogy azt az erőnket, amink van, teljesen átadjuk az LMP-nek, vagy a Zöld Baloldalnak, és velük együtt indulunk, az egyik szervezethez kötődve. Ehhez azonban igen nagy mértékű hasonlóságra lett volna szükség: kiváltképp most, amikor a szervezetet újraépítjük.
A Lehet Más a Polikában továbbra is előfordulnak a rendszerkritikus, vagy szociális indíttatású megszólalások. Azonban végső soron mégiscsak egy "intelligens, fiatal, zöld, pragmatikus", dehát mainstream alternatívát képviselnek. A "szimpatikusság" gyakran olyan irányba csúszik, ahol az ún. "rendszerkritika" csak az egyik fűszer marad. Ezt alátámasztja az LMP által folyamatosan hangoztatott "korrupciózás", azt a képzetet is kelti, hogy a hiba nem a rendszerben van, csak rosszul használják azt. Az LMP nyilván sohasem akart HP lenni. Ez egyértelmű. Számomra az a kérdés, hogy hol helyezkednek el egy olyan egyenesen amely egyik pólusát ez a rendszerkritika, a radikálisabb zöld gondolat, felforgató reformizmus helyezkedik el, a másik pólusán pedig a "szimpatikus európai reálpolitika hiteles arcokkal". Az én szemszögömből - és szerintem a HP szemszögéből - az előbbi az igazán érdekes.
A Zöld Baloldal radikális, azonban 2010. évi szervezettsége, összetétele sajnos a mai napig homályos maradt a számomra. A mozgalomba meglehetősen beágyazott emberként sem tudtam rendesen eligazodni a szervezeten. De az is igaz, hogy azelőtt, hogy elindult volna a ZB-vel való együttműködés esetleges komolyabb, mélyebb megfontolása, közben érett a döntés, hogy a HP eleve nem indul a választásokon.
Összességében tehát nincsenek meg a féltételei annak, hogy közösen induljunk egy másik erővel.
Mindemellett szurkolni fogok a barátainknak, akik megmérettetik magukat, és a magam részéről arra biztatok mindenkit, hogy a kopogtató-cédulákat adja le az LMP-nek vagy a ZB-nek - egyéni izlés, és elérhetőség függvényében.
A prioritás azonban számomra: dolgozni kell azonban egy Humanista Párt - és a nemzetközi Humanista Párt - létrehozatalán.
A Humanista Párt legalább rendszerkritikus, de még inkább: rendszerellenes. A formális demokráciát csak átmenetnek tartjuk a valós demokrácia felé. Párt vagyunk, de nem hiszünk abban, hogy a "hatalomra jutásnak" bármi valódi értelme lenne akkor, ha nem jár együtt a társadalmi alap megszervezésével, részvételével, aktivizálásával. Persze, jó dolog az, ha vannak másfajta hangok a képviselőtestületekben, legitim stratégiai lépés lehet, de önmagában nem vezet sokra. Nem akkor akarunk képviselők lenni, ha sikerült "jól eltalálni" az "üzeneteket", hanem akkor, ha sikerült az üzenetünk mellé állítani annyi embert, hogy megválasztanak.
Ellen kell állnunk annak a kisértésnek, hogy a „cool” témákat választjuk, a „necceseket” meg kerüljük. Igen, beszéljünk hajléktalanságról, szegénységről, és vagy globális igazságtalanságról: de akkor beszéljünk a tőke és a munka viszonyáról, ahogyan azt a Humanista Alapokmány teszi. Beszéljünk a békéről, de akkor beszéljünk szabadon például Izraelről és Palesztínáról is. Beszéljünk cigányságról, de akkor szerveződjünk cigányokkal. Beszéljünk munkásokkal, de akkor legyünk jelen a gyárakban, ismerjük meg a szakszervezeteket. Beszéljünk grassrootsról, de akkor találjunk vissza a kerületekbe. Törjünk ki pestről, vidékre! Beszéljünk arról, hogy a személyes és a társadalmi változás nem elválasztható, de akkor dolgozzunk a belső forradalmon is, de tényleg.
Ha ezt az irányt tartjuk, és akkor lesz Humanista Párt, és akkor hozzá tudunk járulni a hamarosan megalakuló nemzetközi Humanista Párt fejlődéséhez is. A törvény értelmében ismét megszünhet a HP, hiszen két rendes választáson nem állítottunk országgyűlési képviselőjelöltet. Ez előttünk álló újjáalakulás azonban többet jelenthet számunkra egy bürokratikus akadálynál: a harmadik Humanista Párt valóban egy új párt lesz.
Ez a bejegyzés nem lenne őszinte, ha nem tenném hozzá, hogy a feladat természetesen nehéznek tűnik. A helyzet egyszerre inspiráló és dezorientáló. Új taktikákat, terveket, és távlatokat kell keresni.A dilemmák egy része nyilván közös a humanista társaimmal, tágabban pedig azokkal, akik hasonló utakat keresnek. Személyesen mindez a keresés pedig azt jelenti, hogy azt a lendületet, amivel az előző életszakaszomban dolgoztam mint aktivista, fel kell váltani egy új, más minőségű lendülettel, más mélységű motivációval.
2009. október 31., szombat
Ha lenne nemzetközi korrupciós verseny, akkor indíthatnánk rajta Hunvaldot, akinek nemrég lefoglalták a repcsijét, meg néhány autóját, de azt már nem jegyeztem meg.
Egyébként Hunvald polgármester, még mindig. Tudtátok, hogy az MSZP listán anno bekerült az országgyűlésbe is? Kár, hogy nem maradt képviselő, akkor lehetne szavazni, hogy Molnár Oszkár, vagy ő a durvább arc. Persze mindenki egy-egy kategóriában alkot észbontóan nagyot. Az "észbontó" egyébként szándékosan kiválasztott szó: ugyanis ezek az arcok és tendenciák miatt szerintem megőrülnek az emberek Amíg azt éreztetik velünk, hog semmilyen durva maffia vagy fasisztoid megnyilvánulásnak sincs következménye, addig szerintem csak az szedált ember őrzi meg a nyugalmát. És csak a tudatosan erőszakmentes, vagy gyáva embernek nincs néha kedve ahhoz, hogy legalább egy záptojást behajítson az összes irodájába.
Jó, legyünk reálisak: nemzetközi viszonylatban azért nem bzitos, hogy túlnyerné magát Hunvald egy korrupciós versenyen. Egy Berlusconival nehéz egyeltalán egy lapon említeni. És mondjuk mégsem lobbizott azért, hogy indítsanak iraki háborút, mint egyes cégek az USA-ban, például a Haliburton. De ok, ezek extrém példák, itt azért a magyar demokrácia sem tart.
Egyébként Hunvald polgármester, még mindig. Tudtátok, hogy az MSZP listán anno bekerült az országgyűlésbe is? Kár, hogy nem maradt képviselő, akkor lehetne szavazni, hogy Molnár Oszkár, vagy ő a durvább arc. Persze mindenki egy-egy kategóriában alkot észbontóan nagyot. Az "észbontó" egyébként szándékosan kiválasztott szó: ugyanis ezek az arcok és tendenciák miatt szerintem megőrülnek az emberek Amíg azt éreztetik velünk, hog semmilyen durva maffia vagy fasisztoid megnyilvánulásnak sincs következménye, addig szerintem csak az szedált ember őrzi meg a nyugalmát. És csak a tudatosan erőszakmentes, vagy gyáva embernek nincs néha kedve ahhoz, hogy legalább egy záptojást behajítson az összes irodájába.
Jó, legyünk reálisak: nemzetközi viszonylatban azért nem bzitos, hogy túlnyerné magát Hunvald egy korrupciós versenyen. Egy Berlusconival nehéz egyeltalán egy lapon említeni. És mondjuk mégsem lobbizott azért, hogy indítsanak iraki háborút, mint egyes cégek az USA-ban, például a Haliburton. De ok, ezek extrém példák, itt azért a magyar demokrácia sem tart.
2009. október 26., hétfő
http://www.magyardiplo.hu/
Mai örömhír:
"Örömmel tudatjuk a kedves Olvasóval, hogy 2009. októbertől újraindítottuk a Le Monde Diplomatique magyar változatát. Egyelőre, igaz, csak interneten lehet olvasni minket, de ha meglesz rá az igény, nem fogunk elzárkózni a nyomtatott változattól sem.
A Magyar Diplo régi számaiban megjelent cikkek egy részét az Olvasó az archívumban találja, és ugyanitt találja – egy hónap múltán – az új verzióban közölt cikkeket is. Az aktuális szám minden egyes cikke ingyenesen olvasható és tölthető le, az archívum azonban kizárólag előfizetőknek hozzáférhető. Az előfizetésre nézve lásd itt.
A Le Monde Diplomatique Európa egyik leggyakrabban olvasott és idézett lapja, cikkeit jól összeforrott, sok külső szakembert és újságírót rendszeresen foglalkoztató csapat írja és szerkeszti. A cikkek és elemzések szellemi szabadsága és bátorsága szinte példa nélkül áll a világon, a lap még véletlenül sem ír le soha olyat, hogy egy véres háborút valahol „a nép érdekében vagy a demokrácia megteremtéséért indítanak”! Sohase mossák össze a környezetvédők álláspontját az autó- és a vegyipar érdekeivel, és nem akarják soha senkivel sem elhitetni, hogy a hitelezők érdekében hozott rendelkezések megoldhatják az adósságcsapdában vergődők kilátástalan helyzetét.
A lap jó hírnevét és sikerét a jelenleg uralkodó neoliberális elvektől következetesen eltérő jól informált elemzéseinek köszönheti.
A Diplónak sok lelkes és hűséges olvasója van szerte a világon; aligha véletlen, hogy 25 nyelven, hetvenhét különböző kiadónál jelenik meg.
Reméljük, Magyarországon is gyorsan meg fogjuk találni azokat az igényes olvasókat, akiknek ezt a lapot szánjuk, és akik nélkül aligha lett volna értelme a lapot újraindítani.
"
hurrá!!
"Örömmel tudatjuk a kedves Olvasóval, hogy 2009. októbertől újraindítottuk a Le Monde Diplomatique magyar változatát. Egyelőre, igaz, csak interneten lehet olvasni minket, de ha meglesz rá az igény, nem fogunk elzárkózni a nyomtatott változattól sem.
A Magyar Diplo régi számaiban megjelent cikkek egy részét az Olvasó az archívumban találja, és ugyanitt találja – egy hónap múltán – az új verzióban közölt cikkeket is. Az aktuális szám minden egyes cikke ingyenesen olvasható és tölthető le, az archívum azonban kizárólag előfizetőknek hozzáférhető. Az előfizetésre nézve lásd itt.
A Le Monde Diplomatique Európa egyik leggyakrabban olvasott és idézett lapja, cikkeit jól összeforrott, sok külső szakembert és újságírót rendszeresen foglalkoztató csapat írja és szerkeszti. A cikkek és elemzések szellemi szabadsága és bátorsága szinte példa nélkül áll a világon, a lap még véletlenül sem ír le soha olyat, hogy egy véres háborút valahol „a nép érdekében vagy a demokrácia megteremtéséért indítanak”! Sohase mossák össze a környezetvédők álláspontját az autó- és a vegyipar érdekeivel, és nem akarják soha senkivel sem elhitetni, hogy a hitelezők érdekében hozott rendelkezések megoldhatják az adósságcsapdában vergődők kilátástalan helyzetét.
A lap jó hírnevét és sikerét a jelenleg uralkodó neoliberális elvektől következetesen eltérő jól informált elemzéseinek köszönheti.
A Diplónak sok lelkes és hűséges olvasója van szerte a világon; aligha véletlen, hogy 25 nyelven, hetvenhét különböző kiadónál jelenik meg.
Reméljük, Magyarországon is gyorsan meg fogjuk találni azokat az igényes olvasókat, akiknek ezt a lapot szánjuk, és akik nélkül aligha lett volna értelme a lapot újraindítani.
"
hurrá!!
2009. október 25., vasárnap
Zárva
Hírszerző:
"A csütörtöki pristinai sajtó adott hírt arról, hogy 15 koszovói albán fulladhatott a Tiszába a múlt héten, amikor megpróbáltak illegálisan Szerbiából Magyarországra jutni. "
"A Tiszába fulladt menekültek útjának egyik szervezőjét letartóztatták"
Miért nem az az államszövetséget "tartóztatják le", aki nem engedi be az elkeseredett embereket az országba?
Az Európai Únió egyik nagy önkép-eleme, hogy a hely, ahol nincsenek határok. Eltörölték őket. Ledöntöttük a falakat. Szabadság, nyitottság, egyenlőség. Közben toloncoljuk kifele az embereket, ezrek fulladnak a vízbe, hogy átsurranjanak a kontinensre. Ez kevéssé tudatosul e felvilágosult kontinens lakóiban. A feszültséget kerítéssel és fallal próbálják elzárni, ami nem tartozik sem a legsikeresebb, sem a legszebb emlékű stratégiák közé.
2009. október 24., szombat
Mai olvasónapló
Érdeklődve figyelem, hogy mi ez a bécsi diáklázadás, ami épp zajlik.
Tetszik a 4k vicces terézvárosi akciója, és BiL és Jééka videója.
Olvasgatom Scheiring Gábor kiváló Tobin adó-melletti cikkét, és a kommentjeit az indyn.
Végül, ismétlés gyanánt elolvastam, hogy miket írt TGM a monoki gondolatról (pl. ezt)
2009. október 23., péntek
Rövid, elnagyolt politikai elemzős poszt
Ez EP választás után több emberben, így bennem is kialakult egyfajta "váróterem" érzés a politikai élettel kapcsolatban. Ennek lényege, hogy nagyjából látni, hogy Fidesz kormány lesz, a többiek pedig rossz eredményt érnek el, stb. Lesz egy kis MSZP, egy erős, de ellenzéki Jobbik, stb. Mintha minden le lenne már játszva.
Azóta azonban úgy érzem, hogy mégsincs olyan, hogy stagnálás. Az SZDSZ eltűnt, viszontlátásra, az egy dolog. De folytatódik az MSZP egyre durvuló eróziója (ld Zuschlag és Hunvlad után Hagyó, fővárosi koalíció felbomlás), és tulajdonképpen nem lehet tudni, hogy meddig tart a leépülés. Nyilván van még botrány-potenciál, pl az ügyészség bármikor eljuthat a folyamatban levő terézvárosi nyomozások végére, hogy csak egyet említsünk.
Aztán azt is lehet látni, például a mai 56-os megemlékezéseken, hogy a Jobbikban van annyi erő, mint egy elsőlemezes, ám befutott punkzenekarban, miközben az Orbán-nóta kezd kicsit evergreen jellegű stadionzene lenni, nosztalgiaslágerek. A Jobbik dumái kb félpercenként adják a bizsergő tabudöntögetés (értsd: erőszakos utalások, rasszizmus, egyéd odabaszás jellegű dolgok) élményét a szimpatizánsoknak, abból a fajtából pedig Orbán csak nagyritkán süt el egyet-egyet (elszámoltatás, pl.). Hogy ez hogyan fog alakulni, nem tudom, és itt ennek a posztnak vége is van.
Azóta azonban úgy érzem, hogy mégsincs olyan, hogy stagnálás. Az SZDSZ eltűnt, viszontlátásra, az egy dolog. De folytatódik az MSZP egyre durvuló eróziója (ld Zuschlag és Hunvlad után Hagyó, fővárosi koalíció felbomlás), és tulajdonképpen nem lehet tudni, hogy meddig tart a leépülés. Nyilván van még botrány-potenciál, pl az ügyészség bármikor eljuthat a folyamatban levő terézvárosi nyomozások végére, hogy csak egyet említsünk.
Aztán azt is lehet látni, például a mai 56-os megemlékezéseken, hogy a Jobbikban van annyi erő, mint egy elsőlemezes, ám befutott punkzenekarban, miközben az Orbán-nóta kezd kicsit evergreen jellegű stadionzene lenni, nosztalgiaslágerek. A Jobbik dumái kb félpercenként adják a bizsergő tabudöntögetés (értsd: erőszakos utalások, rasszizmus, egyéd odabaszás jellegű dolgok) élményét a szimpatizánsoknak, abból a fajtából pedig Orbán csak nagyritkán süt el egyet-egyet (elszámoltatás, pl.). Hogy ez hogyan fog alakulni, nem tudom, és itt ennek a posztnak vége is van.
2009. október 22., csütörtök
Jaj, szegény Nátó!
Végre egyszer ott a hiány, ahova való:
"100 milliók hiányozhatnak a NATO büdzséjéből...Egy név nélkül nyilatkozó NATO-diplomata korábban azt mondta: 5-600 millió eurós (130-160 milliárd forint) hiánya lehet csak a szövetség infrastrukturális büdzséjének." (hírszerző)
"100 milliók hiányozhatnak a NATO büdzséjéből...Egy név nélkül nyilatkozó NATO-diplomata korábban azt mondta: 5-600 millió eurós (130-160 milliárd forint) hiánya lehet csak a szövetség infrastrukturális büdzséjének." (hírszerző)
2009. október 19., hétfő
Afganisztán mégsem Florida 2.?
Mai hír:
"Afganisztánban második elnökválasztási forduló várható, mert több százezer, Hamid Karzaira leadott szavazatot kell megsemmisíteni - így döntött az elnökválasztáson tapasztalt csalásokat vizsgáló panaszbizottság. A hivatalban lévő államfő első fordulós támogatottsága így 50 százalék alá esett. A panaszokat vizsgáló testület megállapításait még jóvá kell hagynia a választási bizottságnak is Afganisztánban. (MR)"
Korábban, még a választásokat követően az USA afganisztáni küldötte, Richard Holbrooke elég gyorsan elmondta, hogy "választási bakik minden demokráciában előfordulnak"
"US envoy to Afghanistan and Pakistan Richard Holbrooke said at a meeting on Afghanistan in Paris on Wednesday that irregularities were normal in any democracy." (bbc)
Most akkor Holbrooke vagy vagy hülyeséget beszélt, vagy falazott volna, de a dolgok kicsúsztak az USA irányítása alól. Hirtelen másképp nem tudom ezt magyarázni.
Egyébként Holbrooke kijelentése iskolapéldája a kettős mércének. Amikor az iráni rosszfiú csal, akkor az egész világ felhördül (helyesen). Amikor meg a félig-meddig megbízhatónak tekintett Karzai, akkor az egész csak egy "szokásos baki". Most, a mai hírben sincs egyébként rendes felháborodás, hogy CSALÁS történt. Nem: a szavazatok egyharmada hibás, úgyhogy meg kel ismételni a választást. Ennyi. Rideg tények ezek, így alakult, kérem szépen, micsoda pech, egyharmad szavazat elcsesződött!
De úgy látszik Afganisztán ellenállhat a floridaizációnak, ahol az ici-pici szokványos rendellenességek és huncutságok befuttatták George W. Bush-t annak idején.
"Afganisztánban második elnökválasztási forduló várható, mert több százezer, Hamid Karzaira leadott szavazatot kell megsemmisíteni - így döntött az elnökválasztáson tapasztalt csalásokat vizsgáló panaszbizottság. A hivatalban lévő államfő első fordulós támogatottsága így 50 százalék alá esett. A panaszokat vizsgáló testület megállapításait még jóvá kell hagynia a választási bizottságnak is Afganisztánban. (MR)"
Korábban, még a választásokat követően az USA afganisztáni küldötte, Richard Holbrooke elég gyorsan elmondta, hogy "választási bakik minden demokráciában előfordulnak"
"US envoy to Afghanistan and Pakistan Richard Holbrooke said at a meeting on Afghanistan in Paris on Wednesday that irregularities were normal in any democracy." (bbc)
Most akkor Holbrooke vagy vagy hülyeséget beszélt, vagy falazott volna, de a dolgok kicsúsztak az USA irányítása alól. Hirtelen másképp nem tudom ezt magyarázni.
Egyébként Holbrooke kijelentése iskolapéldája a kettős mércének. Amikor az iráni rosszfiú csal, akkor az egész világ felhördül (helyesen). Amikor meg a félig-meddig megbízhatónak tekintett Karzai, akkor az egész csak egy "szokásos baki". Most, a mai hírben sincs egyébként rendes felháborodás, hogy CSALÁS történt. Nem: a szavazatok egyharmada hibás, úgyhogy meg kel ismételni a választást. Ennyi. Rideg tények ezek, így alakult, kérem szépen, micsoda pech, egyharmad szavazat elcsesződött!
De úgy látszik Afganisztán ellenállhat a floridaizációnak, ahol az ici-pici szokványos rendellenességek és huncutságok befuttatták George W. Bush-t annak idején.
Kirekesztés 2.0
A Molnár Oszkár-ügy durva. Felháborító, ahogyan ezt a Fidesz vezetői kezelik. Rasszizmus, cinizmus: megírták ezt már egy pár helyen, ez a bejegyzés nem erről szól.
Érdekes azonban, ahogy Molnár Oszkár dorgálása közben többször előbukkan egy másfajta rasszizmus-féleség, elitista kirekesztő kasztkodás.
De nem magyarázom, itt vannak az idézetek:
"élesebben nyilatkozott képviselőtársa, aki szerint Molnár Oszkár „egy primitív, s...fej IFA-sofőr” (névtelen Fidesz-képviselő, hvg.hu)
"egy jobb sorsra érdemes tehergépjármű-vezető megpróbálta kicsi fejében összerendezni mindazt, amit az elmúlt években a jobboldali médiában látott, hallott, olvasott" (Hont András publicisztikája, hirszerzo.hu)
"Csak egy érettségije van, így túl sok intelligenciát senki se várjon tőle. A Jobbikban lenne a helye, ott nagyobb sikeret érne el az iskolázatlan népesség körében." (NOL hozzászólás)
Érdekes azonban, ahogy Molnár Oszkár dorgálása közben többször előbukkan egy másfajta rasszizmus-féleség, elitista kirekesztő kasztkodás.
De nem magyarázom, itt vannak az idézetek:
"élesebben nyilatkozott képviselőtársa, aki szerint Molnár Oszkár „egy primitív, s...fej IFA-sofőr” (névtelen Fidesz-képviselő, hvg.hu)
"egy jobb sorsra érdemes tehergépjármű-vezető megpróbálta kicsi fejében összerendezni mindazt, amit az elmúlt években a jobboldali médiában látott, hallott, olvasott" (Hont András publicisztikája, hirszerzo.hu)
"Csak egy érettségije van, így túl sok intelligenciát senki se várjon tőle. A Jobbikban lenne a helye, ott nagyobb sikeret érne el az iskolázatlan népesség körében." (NOL hozzászólás)
Szelepnyitás 2.
Nem véletlenül neveztem el ezt a blogot annak idején szelepnyitásnak! Ha nincs egy ilyen hely, ahol kiírhatom a dolgokat, akkor álnéven kezdek "alkotni" mindenféle fórumokon, és a facebookon terhelem barátaimat a gondolataimmal és linkeimmel, illetve magamat traktálom az azon való aggodalmaskodással, hogy ne zavarjam mások nyugodalmas üzenőfalát politikai eszmefuttatásokkal és linkekkel.
Úgyhogy visszajövök ide.
Gondolkodtam azon, hogy átmenjek a blog.hu-ra, mert ott annyi hozzászólás van, és kikerülhet az ember az index címlapra is, meg minden. De azt hiszem egyelőre nem tudom elérni azt a meditatív állapotot, hogy konstruktív módon dolgozzam fel, vagy ignoráljam a destruktív és kontraszelektált hozzászólások garmadáját, tisztelet a kivételnek.
Szóval visszajövök én egyelőre ide, jól eldugott helyen levő blog.
Üdvözlet a followereknek is: szia Dani!
Egyébként továbbra is tény: a Humanista Párt átszervezés alatt van, és addig is a Világ Körüli Menet zajlik ezerrel.
Úgyhogy visszajövök ide.
Gondolkodtam azon, hogy átmenjek a blog.hu-ra, mert ott annyi hozzászólás van, és kikerülhet az ember az index címlapra is, meg minden. De azt hiszem egyelőre nem tudom elérni azt a meditatív állapotot, hogy konstruktív módon dolgozzam fel, vagy ignoráljam a destruktív és kontraszelektált hozzászólások garmadáját, tisztelet a kivételnek.
Szóval visszajövök én egyelőre ide, jól eldugott helyen levő blog.
Üdvözlet a followereknek is: szia Dani!
Egyébként továbbra is tény: a Humanista Párt átszervezés alatt van, és addig is a Világ Körüli Menet zajlik ezerrel.
2009. augusztus 15., szombat
Köszönöm szépen!
Hosszú szünet után ismét jelentkezem. A szelepnyitáson 110 bejegyzést írtam, és ebből max 1-2 szólt arról, hogy "bocs hogy nem írtam, a jövőben majd nagyon sokat fogok". :) A blogot az EP választások óta gyakorlatilag nem frissítettem.
Ősszel ismét blogolni fogok, valószínűleg új helyen, új formában. A részleteken még gondolkodom, ha van valakinek ötlete, szóljon. (blog.hu, mert ott több a hozzászólás? twitter, tumblr és társai, mert ez az új dolog, és amúgy is szeretem a rövid bejegyzéseket? videóblog, vlog, mert néha könnyebb elmondani, mint leírni? a tisztán politikai blogot vegyíteni személyesebb elemekkel? a CNN.com és az index.hu átvétele hekkeléssel?)
Addig is a fő kampány marad a Világ Körüli Menet a Békéért és Erőszakmentességért (www.vilagbekemenet.hu). A Humanista Párt pedig az elkövetkező hónapokban megújul.
Köszönöm a figyelmet!
Ősszel ismét blogolni fogok, valószínűleg új helyen, új formában. A részleteken még gondolkodom, ha van valakinek ötlete, szóljon. (blog.hu, mert ott több a hozzászólás? twitter, tumblr és társai, mert ez az új dolog, és amúgy is szeretem a rövid bejegyzéseket? videóblog, vlog, mert néha könnyebb elmondani, mint leírni? a tisztán politikai blogot vegyíteni személyesebb elemekkel? a CNN.com és az index.hu átvétele hekkeléssel?)
Addig is a fő kampány marad a Világ Körüli Menet a Békéért és Erőszakmentességért (www.vilagbekemenet.hu). A Humanista Párt pedig az elkövetkező hónapokban megújul.
Köszönöm a figyelmet!
2009. május 11., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)