Tegnap közzétett az Alkotmánybíróság (AB) egy döntést, amely látszólag hátrányos a szakszervezetekre nézve. Az AB lényegében azt mondta ki, hogy jogellenesek azok a jogszabályok, amelyek a szakszervezeteknek egyetértési jogot adnak bizonyos jogszabályok meghozatalakor, így például a minimálbér megállapításakor. Az egyetértési jog azt jelenti, hogy egyfajta vétójoguk van a jogszabályok meghozatalánál. Ez az AB szerint egyfajta történyhozási jogkör, márpedig:
"Az Alkotmány nem ad arra felhatalmazást, hogy a benne felsorolt szerveken kívül mások is jogszabályt (mindenkire nézve kötelező normákat) alkossanak. Emiatt a két törvényben szabályozott egyetértési jog az Alkotmánynak az egyes jogszabályok megalkotására vonatkozó szabályaival és a jogállamisággal is ellentétes.
Úgy tűnik tehát, hogy a szakszervezetek ezzel veszítettek: már nem kötelező figyelembevenni azt, amit mondanak. Másrészt viszont nyerhetnek is vele. Kikerülhetnek abból e megalázó, érdekképviseletekre elméletileg és elvileg nem jellemző helyzetre, hogy például a minimálbér mindenkori mértékéért a felelősség részben rájuk hárul. Ezáltal egy puffert képeznek a kormány felé: a kormány mutogathat az Országos Erdekegyeztető Tanácsra (kormány-munkáltatók-szakszervezetek), hogy ők ezt közösen hozták.
Most helyreállhat az a rend, ahol a szakszervezetek harcolnak a magasabb bérért, a döntési felelősség pedig a kormányt terheli - mert valóban ők rendelkeznek rendes népi felhatalmazással, olyan, amilyen (akkor is, ha az közvetett, hisz a nép parlamentet választ, a parlament kormányfőt, a kormányfő pedig kormánytagokat). legyünk optimisták, és reméljünk harcosabb szakszervezeteket, akiknek nem az a dolguk, hogy a kormánnyal együtt osztogassanak és szorozzanak és mindent figyelembe vegyenek, hanem az, hogy azt kiharcolják, ami a munkavállalónak, a munkásnak a legjobb. Szükség van ilyen szervezetekre, pláne akkor, amikor a másik fél, a tőke ilyen ultrahatékonyan érvényesíti az érdekeit.
Mindezt egy szakszervezeti szaki barátom magyarázta el.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: demokrácia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: demokrácia. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. október 15., szerda
2008. szeptember 7., vasárnap
A kormányválsággal kapcsolatban
Mostanában arról szól a vita, hogy jó-e a miniszterelnök "megegyezés" című javaslata, és hogy az abban tett javaslatok köré besorol-e az SZDSZ, azaz megszavazzák-e a költségvetést.
Ha nem szavazzák meg a költségvetést, akkor Gyurcsány Ferenc kénytelen lemondani, amit ő úgy ad elő, hogy ő akkor valami nagy államférfi módjára lemond.
Az SZDSZ azt nyilatkozza, hogy sem a Gyurcsány-féle iromány, sem maga a személye nem felel meg az elvárásainak, és már nem tartják vele elképzelhetőnek a folytatást. Tehát kívülről sem támogatják a kisebbségi kormányt.
Ehelyett Fodor Gábor pártja egy jellegzetesen demokrácia-ellenes javaslatot tesz. Legyen szakértői kormány. Mi ennek a lényege: az, hogy olyan emberek legyenek hatalmon, akik nem félnek attól, hogy népszerűtlen intézkedéseket tegyenek, mert nem érdekli őket az újraválasztás. Tehát az SZDSZ az elszámoltathatóság egyetlen formáját is megszüntetné.
Megszoktunk, hogy nincs visszahívhatóság. Tudjuk, hogy választott politikusok gyakorlatilag minden korrupciós ügyet megúsznak. Egyetlen egy, gyenge, és elégtelen demokratikus eszköze van a népnek: négy-öt évente szavaz arról, hogy ki legyen hatalmon. Nos, az SZDSZ ebbe szeretne belekavarni abba, hogy egy technokrata, szakértői kormánnyal még messzebb akarja vinni a felelősséget a választott képviselőktől.
Ezt egyébként szerintem jól látja Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő, aki szerint "szakértői kormány demokráciában nem létezik".
Ez a probléma egyébként meglehetősen általános, és jellemzi a mai demokráciát, ahol egyre több kérdést megpróbálnak szakkérdésként beállítani, és ezáltal kivonni a demokratikus vita és kontroll alól. Ebben az SZDSZ nagy mester, de a többi párttól sem áll távol ez a gondolat.
A humanisták érdeklődésének homlokterében nem a demokrácia és a részvétel szűkítése, hanem annak tágítása áll. Ezért támogatjuk a részvételi, közvetlen és deliberatív demokrácia eszközeinek használatát. Ezért javasoljuk a politikai felelősség törvénybe iktatását, ami lehetővé tenné a választott képviselők visszahívását. Bár önkritikusan itt megjegyezném, hogy ezzel kapcsolatban tartozunk egy konkrét törvényjavaslattal, amely többek között figyelembe venné azt, hogy listás képviselők visszahívása nehezebben (vagy nem) megoldható (a listás szavazás pedig az arányos képviselet feltétele, és szintén fontos eleme a demokráciának). Figyelembe kell venni azokat a tapasztalatokat, amelyek miatt egyeltalán kialakult annak ideján a "szabad mandátum". Meg kell keresni azokat a jogtechnikai eszközöket, amely a visszahívhatóságot összehangolja a stabilitás követelményével, amelyet azért nem kéne 100%-osan a kukába dobni, legfeljebb vegyíteni más követelményekkel.
Minden esetre nem tudok elképzelni bármilyen olyan szigorú, és korlátok közé szorított visszahívhatósági törvényt, amely ne tenné lehetővé, hogy a jelenlegi miniszterelnököt leváltsa a nép. Aki ebbe azt olvassa bele, hogy akkor az úgynevezett "másik oldalt" támogatom, az nem érti az egészet. Aki pedig az előző mondatból azt olvassa ki, hogy akkor az "mégiscsak emezzel az oldallal" vagyok, az sem érti.
Ha nem szavazzák meg a költségvetést, akkor Gyurcsány Ferenc kénytelen lemondani, amit ő úgy ad elő, hogy ő akkor valami nagy államférfi módjára lemond.
Az SZDSZ azt nyilatkozza, hogy sem a Gyurcsány-féle iromány, sem maga a személye nem felel meg az elvárásainak, és már nem tartják vele elképzelhetőnek a folytatást. Tehát kívülről sem támogatják a kisebbségi kormányt.
Ehelyett Fodor Gábor pártja egy jellegzetesen demokrácia-ellenes javaslatot tesz. Legyen szakértői kormány. Mi ennek a lényege: az, hogy olyan emberek legyenek hatalmon, akik nem félnek attól, hogy népszerűtlen intézkedéseket tegyenek, mert nem érdekli őket az újraválasztás. Tehát az SZDSZ az elszámoltathatóság egyetlen formáját is megszüntetné.
Megszoktunk, hogy nincs visszahívhatóság. Tudjuk, hogy választott politikusok gyakorlatilag minden korrupciós ügyet megúsznak. Egyetlen egy, gyenge, és elégtelen demokratikus eszköze van a népnek: négy-öt évente szavaz arról, hogy ki legyen hatalmon. Nos, az SZDSZ ebbe szeretne belekavarni abba, hogy egy technokrata, szakértői kormánnyal még messzebb akarja vinni a felelősséget a választott képviselőktől.
Ezt egyébként szerintem jól látja Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő, aki szerint "szakértői kormány demokráciában nem létezik".
Ez a probléma egyébként meglehetősen általános, és jellemzi a mai demokráciát, ahol egyre több kérdést megpróbálnak szakkérdésként beállítani, és ezáltal kivonni a demokratikus vita és kontroll alól. Ebben az SZDSZ nagy mester, de a többi párttól sem áll távol ez a gondolat.
A humanisták érdeklődésének homlokterében nem a demokrácia és a részvétel szűkítése, hanem annak tágítása áll. Ezért támogatjuk a részvételi, közvetlen és deliberatív demokrácia eszközeinek használatát. Ezért javasoljuk a politikai felelősség törvénybe iktatását, ami lehetővé tenné a választott képviselők visszahívását. Bár önkritikusan itt megjegyezném, hogy ezzel kapcsolatban tartozunk egy konkrét törvényjavaslattal, amely többek között figyelembe venné azt, hogy listás képviselők visszahívása nehezebben (vagy nem) megoldható (a listás szavazás pedig az arányos képviselet feltétele, és szintén fontos eleme a demokráciának). Figyelembe kell venni azokat a tapasztalatokat, amelyek miatt egyeltalán kialakult annak ideján a "szabad mandátum". Meg kell keresni azokat a jogtechnikai eszközöket, amely a visszahívhatóságot összehangolja a stabilitás követelményével, amelyet azért nem kéne 100%-osan a kukába dobni, legfeljebb vegyíteni más követelményekkel.
Minden esetre nem tudok elképzelni bármilyen olyan szigorú, és korlátok közé szorított visszahívhatósági törvényt, amely ne tenné lehetővé, hogy a jelenlegi miniszterelnököt leváltsa a nép. Aki ebbe azt olvassa bele, hogy akkor az úgynevezett "másik oldalt" támogatom, az nem érti az egészet. Aki pedig az előző mondatból azt olvassa ki, hogy akkor az "mégiscsak emezzel az oldallal" vagyok, az sem érti.
2008. szeptember 3., szerda
Vívmány
A két elvileg ellentétben álló eszme, a társadalmat átható cinizmus, valamint az alternatív mozgalmakat átható kritikai-reformer szellem néha harmónikus összjátékkal képesek kiemelni mindazon jelenségeket, amelyek negatívak.
Gyakran elfelejtjük észrevenni azt, ami jó, és ez nagy baj. Már csak azért is, mert a "minden mindig rossz volt és lesz" hozzáállásból nem sok erőt fogunk tudni meríteni az előttünk álló harcokra sem.
Itt van például egy emlékeztető egy jó hírre. Az indexes Bodoky Tamás közölt interjút Fülöp Sándorral, a nemrég megválasztott Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosáról. Itt Magyarországon van az egyetlen (egyelőre első) ilyen ombudsman, és 35 emberrel fog némi figyelmet fordítani a környezetvédelmi kérdések teljesülésére, és a jövő nemzedékek jogaira. Fülöp Sándort van szerencsém ismerni is, a Védegyletes ügyeimen keresztül, és éppenséggel tudom, hogy csupa jó szándékkal és lendülettel (és tudással) vág neki a feladatnak. Ez jó. Úgyhogy remélem hogy az ország ki is fogja használni ezt az intézményt, meg az összes többi meglevő és évszázadok során, forradalmak és reformok láncolatán kiharcolt jogot, amelyek oly gyakran kihasználatlanul porosodnak az alkotmány és a törvények mélyén.
Gyakran elfelejtjük észrevenni azt, ami jó, és ez nagy baj. Már csak azért is, mert a "minden mindig rossz volt és lesz" hozzáállásból nem sok erőt fogunk tudni meríteni az előttünk álló harcokra sem.
Itt van például egy emlékeztető egy jó hírre. Az indexes Bodoky Tamás közölt interjút Fülöp Sándorral, a nemrég megválasztott Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosáról. Itt Magyarországon van az egyetlen (egyelőre első) ilyen ombudsman, és 35 emberrel fog némi figyelmet fordítani a környezetvédelmi kérdések teljesülésére, és a jövő nemzedékek jogaira. Fülöp Sándort van szerencsém ismerni is, a Védegyletes ügyeimen keresztül, és éppenséggel tudom, hogy csupa jó szándékkal és lendülettel (és tudással) vág neki a feladatnak. Ez jó. Úgyhogy remélem hogy az ország ki is fogja használni ezt az intézményt, meg az összes többi meglevő és évszázadok során, forradalmak és reformok láncolatán kiharcolt jogot, amelyek oly gyakran kihasználatlanul porosodnak az alkotmány és a törvények mélyén.
2008. szeptember 1., hétfő
A BKV ellenőreinek példája
A BKV ellenőröket, akárcsak a rendőröket, gyakran ugyanaz az általánosító, rasszizmushoz hasonlítható utálat övezi, mint pl a cigányokat és a zsidókat. De most nem erről szeretnék beszélni.
Az utóbbi néhány hónapban Budapesten megnövekedett a tömegközlekedésben dolgozó jegyellenőrök száma. Különösen nagy számban helyezkednek el a metrómegállókban, a bejáratnál. Tehát afféle megelőző ellenőrzést végeznek. Szerintem sokan kaptak így munkahelyet.
Nos, ez addig fog tartani, amíg a BKV nem modernizálódik, és nem szerez e ellenőrző munka elvégzésére gépeket. Kis sorompócskás megoldás, akinek van jegye, átengedi, akinek nincs, nem mehet be. Ez kiváló, mert akkor nem kell majd ott áldogálnia az ellenőröknek.
Nagyon jó hír a társadalom számára, hogy a gépek miatt számos munkahely meg fog szünni. Minél kevesebb elvégzendő munka: elvileg annál jobb. Több idő van egyéb tevékenységre.
Az a gond, hogy a kapitalista rendszer a technológiai fejlődésből eredő előnyöket - e tekintetben - társadalmi szinten hátránnyá konvertálja. Hiszen a jelenlegi rendszerben a gépiesítés elsősorban munkanélküliséget generál a munkások részére, és extraprofitot a tőke, a munkáltatók részére.
Anakronisztikus hülyeségnek tartom, hogy a jelenlegi társadalmat, az elvégzendő munka csökkenése csapásként éri, ahelyett, hogy ünnepelni tudná, hogy több idő áll rendelkezésre az egyéb dolgok elvégzésére. Szomorúnak tartom azokat az emberképeket, ideológiákat, amelyek szerint csak a klasszikus értelemben vett munka teheti "emberré az embert". Tehát ha nem kell a mindennapi betevőért harcolnunk, akkor nincs értelme az életünknek. Micsoda nyomorúságos gondolat!
A Humanista Alapokmány a következőket javasolja:
Az a haszon, amelyet nem fektetnek be újra a vállalatba, vagy nem annak fejlesztésére vagy bővítésére használnak, a tőkespekulációt szolgálja. Az a haszon, amely nem teremt új munkalehetőséget, a tőkespekulációt szolgálja. Következésképpen, a dolgozók harcának elsősorban arra kell irányulnia, hogy rákényszerítse a tőkét a lehető legnagyobb termelékenység elérésére. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a dolgozók részt kapnak a vezetésben és a termelés irányításában. Másképp nem kerülhetnék el a tömeges elbocsátásokat, a vállalatok bezárását és leépítését. (kiemelés: V.T.)
Azt gondolom, hogy a gazdaság ilyen történő demokratizálása valóban egy fontos, és elérhető cél. Érdekességképpen megjegyezném, hogy a jelenlegi intézményrendszerben mindennek már megvan a csírája - mostanában éppen EU-s/állami támogatással indulnak új szociális szövetkezetek Magyarországon, + a magyar társasági jogban eleve is ott van a munkavállalói tulajdon lehetősége. Tessék, ott a City taxi, a külföldiek kedvenc taxija: tök demokratikus, a taxisok irányatják, van közgyűlésük, meg minden. HA véletlenül City Taxiban találom magam rákérdezek, hogy milyen ez a demokrácia, és szeretni szokták.
Az utóbbi néhány hónapban Budapesten megnövekedett a tömegközlekedésben dolgozó jegyellenőrök száma. Különösen nagy számban helyezkednek el a metrómegállókban, a bejáratnál. Tehát afféle megelőző ellenőrzést végeznek. Szerintem sokan kaptak így munkahelyet.
Nos, ez addig fog tartani, amíg a BKV nem modernizálódik, és nem szerez e ellenőrző munka elvégzésére gépeket. Kis sorompócskás megoldás, akinek van jegye, átengedi, akinek nincs, nem mehet be. Ez kiváló, mert akkor nem kell majd ott áldogálnia az ellenőröknek.
Nagyon jó hír a társadalom számára, hogy a gépek miatt számos munkahely meg fog szünni. Minél kevesebb elvégzendő munka: elvileg annál jobb. Több idő van egyéb tevékenységre.
Az a gond, hogy a kapitalista rendszer a technológiai fejlődésből eredő előnyöket - e tekintetben - társadalmi szinten hátránnyá konvertálja. Hiszen a jelenlegi rendszerben a gépiesítés elsősorban munkanélküliséget generál a munkások részére, és extraprofitot a tőke, a munkáltatók részére.
Anakronisztikus hülyeségnek tartom, hogy a jelenlegi társadalmat, az elvégzendő munka csökkenése csapásként éri, ahelyett, hogy ünnepelni tudná, hogy több idő áll rendelkezésre az egyéb dolgok elvégzésére. Szomorúnak tartom azokat az emberképeket, ideológiákat, amelyek szerint csak a klasszikus értelemben vett munka teheti "emberré az embert". Tehát ha nem kell a mindennapi betevőért harcolnunk, akkor nincs értelme az életünknek. Micsoda nyomorúságos gondolat!
A Humanista Alapokmány a következőket javasolja:
Az a haszon, amelyet nem fektetnek be újra a vállalatba, vagy nem annak fejlesztésére vagy bővítésére használnak, a tőkespekulációt szolgálja. Az a haszon, amely nem teremt új munkalehetőséget, a tőkespekulációt szolgálja. Következésképpen, a dolgozók harcának elsősorban arra kell irányulnia, hogy rákényszerítse a tőkét a lehető legnagyobb termelékenység elérésére. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a dolgozók részt kapnak a vezetésben és a termelés irányításában. Másképp nem kerülhetnék el a tömeges elbocsátásokat, a vállalatok bezárását és leépítését. (kiemelés: V.T.)
Azt gondolom, hogy a gazdaság ilyen történő demokratizálása valóban egy fontos, és elérhető cél. Érdekességképpen megjegyezném, hogy a jelenlegi intézményrendszerben mindennek már megvan a csírája - mostanában éppen EU-s/állami támogatással indulnak új szociális szövetkezetek Magyarországon, + a magyar társasági jogban eleve is ott van a munkavállalói tulajdon lehetősége. Tessék, ott a City taxi, a külföldiek kedvenc taxija: tök demokratikus, a taxisok irányatják, van közgyűlésük, meg minden. HA véletlenül City Taxiban találom magam rákérdezek, hogy milyen ez a demokrácia, és szeretni szokták.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)