2008. október 15., szerda

A szakszervezetek "pürhoszi vesztesége"

Tegnap közzétett az Alkotmánybíróság (AB) egy döntést, amely látszólag hátrányos a szakszervezetekre nézve. Az AB lényegében azt mondta ki, hogy jogellenesek azok a jogszabályok, amelyek a szakszervezeteknek egyetértési jogot adnak bizonyos jogszabályok meghozatalakor, így például a minimálbér megállapításakor. Az egyetértési jog azt jelenti, hogy egyfajta vétójoguk van a jogszabályok meghozatalánál. Ez az AB szerint egyfajta történyhozási jogkör, márpedig:

"Az Alkotmány nem ad arra felhatalmazást, hogy a benne felsorolt szerveken kívül mások is jogszabályt (mindenkire nézve kötelező normákat) alkossanak. Emiatt a két törvényben szabályozott egyetértési jog az Alkotmánynak az egyes jogszabályok megalkotására vonatkozó szabályaival és a jogállamisággal is ellentétes.


Úgy tűnik tehát, hogy a szakszervezetek ezzel veszítettek: már nem kötelező figyelembevenni azt, amit mondanak. Másrészt viszont nyerhetnek is vele. Kikerülhetnek abból e megalázó, érdekképviseletekre elméletileg és elvileg nem jellemző helyzetre, hogy például a minimálbér mindenkori mértékéért a felelősség részben rájuk hárul. Ezáltal egy puffert képeznek a kormány felé: a kormány mutogathat az Országos Erdekegyeztető Tanácsra (kormány-munkáltatók-szakszervezetek), hogy ők ezt közösen hozták.

Most helyreállhat az a rend, ahol a szakszervezetek harcolnak a magasabb bérért, a döntési felelősség pedig a kormányt terheli - mert valóban ők rendelkeznek rendes népi felhatalmazással, olyan, amilyen (akkor is, ha az közvetett, hisz a nép parlamentet választ, a parlament kormányfőt, a kormányfő pedig kormánytagokat). legyünk optimisták, és reméljünk harcosabb szakszervezeteket, akiknek nem az a dolguk, hogy a kormánnyal együtt osztogassanak és szorozzanak és mindent figyelembe vegyenek, hanem az, hogy azt kiharcolják, ami a munkavállalónak, a munkásnak a legjobb. Szükség van ilyen szervezetekre, pláne akkor, amikor a másik fél, a tőke ilyen ultrahatékonyan érvényesíti az érdekeit.

Mindezt egy szakszervezeti szaki barátom magyarázta el.

Nincsenek megjegyzések: