Obamánia

Rákattantam az Obama-McCain meccsre.

Illúziók nélkül, de nagyon szurkolok Obamának. Van valami alapvetően helyes abban, hogy a republikánusok, Bushék most nagyot veszítsenek. Persze nem kell sokáig keresni azokat a kritikákat, mint pl Chomsky-é, aki szerint amerikában úgyis lényegében egy párt van, a business-párt. Annak pedig két szárnya van, a republikánus, és a demokrata. Chomsky rámutat arra a Znet-en, hogy édeskeveset lehet tudni arról, hogy Barack Obama valójában mit is fog csinálni. De annyi mégiscsak feltételezhető, hogy a szélsőjobboldali Bush-McCain-Palin változathoz képest középre fog tolódni a politika. (Reméljük John Pilger megfigyelése sem bizonyul próféciának, miszerint a demokraták több háborút indítottak az életében, mint a republikánusok.)


Érdekes megjegyezni, hogy sok balos-demokrata ember szerint Obama még annál is jobb, amit elmond. Szokatlan hozzáállás a rendszerkritikus közegtől, de reméljük, megalapozott! Szerintük Obama a kampányban középre tolódik. Obama szerintük azért nem beszél a szegényekről, mert arról az afrikai-amerikaiakra asszociálnak az emberek, és egyből elképzelik, hogy ez a fekete elnök lenyúlja a fehérek pénzét a feketék javára. Azért beszél olyan agresszívan az afganisztáni háborúról, hogy ne tűnjön gyengének, amikor iraki kivonulást javasol (nem javasol teljes kivonulást, csak a harcoló csapatok fokozatos kivonását).

Végős soron ez a választás egy globális méretű show és meccs. Obama hadseregéről Gyűrűk Urát lehetne forgatni. Egy hónap alatt képes százmillió dollárt begyűjteni, méghozzá döntően kis adományokból. Iszonyatos fizetett és önkéntes apparátusa van. Wisconsinban 420 hatfős csapata dolgozik, az önkéntesek heti tíz vagy több órát dolgoznak. És ez csak egy állam. Ehhez, az Obama kampányba bekapcsolódó, és azt támogató milliók politikai ébredéséhez kapcsolódik egy másik remény is. Miszerint ezen emberek egy része később is folytatni fogja azt a politikát, amire Obama most buzdít: legalább annyit, hogy nagyobb társadalmi igazságosság és a béke mellett állnak ki. Nem világforradalom, de üdvözlendő trend. Ezekre alapozza pl Michael Moore filmrendező is a támogatását. Ezekért is támogatja őt - nem kevés belső vita után - az új-humanizmus Észak-Amerikai szóvivője, Chris Wells is.

Szóval valahol az infotainment, a fenntartásokkal kezelt remények, és Martin Luther King álmának kiteljesedése miatt figyelem folyamatosan az amerikai választásokat. Örülök Obama vezetésének, és remélem, hogy november 4-én lesz okunk arra, hogy Kinget bömböltessünk a Szabadság téren.