Karácsonyi ajándék - Martin Luther King utolsó prédikációja, magyarul

Minden kedves olvasómnak, kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt kívánok. Egy kis ajándékot szeretnék átadni. Egy pár éve lefordítottam, és Mérő Aliz pedig lektorálta Martin Luther King egyik legszívbemarkolóbb prédikációját: a tamburmajor-ösztönt.
Világnézettől függetlenül, mindenkinek ajánlom!

The Drum Major Instinct
A tamburmajor-ösztön

Mai reggel a következő témáról szeretnék beszélni: Ez a „tamburmajor-ösztön”. „A tamburmajor-ösztön.” Mai szövegünk egy igen ismert részletből származik, Szent Márk evangéliumának tizedik fejezetéből. A fejezet 35-dik versszakában, a következőket olvashatjuk: „s hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? Azok pedig azt mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. Jézus pedig monda nékik: Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.” És aztán Jézus a fejezet vége felé azt is elmondja, hogy „De nem így lesz közöttetek; hanem a ki nagy akar lenni ti közöttetek, az legyen a ti szolgátok. És a ki közöttetek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen.”

Az alap tiszta. Jakab és János egy határozott kérelemmel fordulnak a mesterhez. Mint a héberek többsége, arról álmodtak, hogy Izrael eljövendő királya felszabadítja Jeruzsálemet és Sion hegyén megalapítja királyságát, és igazsággal uralja a világot. Jézust ilyenfajta királynak gondolták. És arról a napról álmodoztak amikor Jézus mindennek az ura lesz mint Izrael új királya. Azt mondták, hogy „amikor megalapítja a királyságát, hadd’ üljön egyikőnk a trónja jobb, másikunk a bal oldalán.”

Nos, igen gyorsan el tudnánk ítélni Jakabot és Jánost, és mondhatnánk, milyen önzők. Miért lenne ilyen önző kérésük? De mielőtt túl gyorsan elítéljük őket, tekintsünk magunkra nyugodtan és őszintén, és fel fogjuk fedezni, hogy nekünk is megvannak ugyanazok a vágyaink az elismerésre, a fontosságra. Ugyanaz a vágy a figyelemre, a vágy, hogy elsők legyünk. Természetesen a többi tanítvány megharagudott Jakabra és Jánosra, és meg is tudjuk érteni hogy miért, de meg kell értenünk azt is, hogy nekünk is megvannak azok a Jakab- és János-tulajdonságaink. Mélyen bennünk van egyfajta ösztön. Ez egyfajta tamburmajor- ösztön – a vágy, hogy elöl legyünk, hogy mi vezessük a felvonulást a vágy, hogy elsők legyünk. És ez valami olyasmi, ami az élet minden területén megjelenik.

És ezért, mielőtt elítéljük őket, vegyük észre, hogy mindnyájan rendelkezünk ezzel a vezérdobos-ösztönnel. Mindannyian szeretnénk fontosak lenni, túltenni másokon, kiválónak lenni, vezetni a menetet. Alfred Adler, a nagy pszichoanalista szerint ez a domináns impulzus. Sigmund Freud szerint a szex a fő hajtóerő, de Adler érvei szerint ez az elismerésért vívott harc, a vágy a figyelemért, kiválóságért az emberi élet alapvető hajtóereje, ez a tamburmajor-ösztön.

És tudjátok, az életben igen korán kezdjük követelni az elsőbbséget. Már mikor csecsemőkorunkban először felsírtunk, akkor is a figyelmet követeltük. És a gyermekkorban is megszálottjai vagyunk a vezérdobos-impulzusnak vagy ösztönnek. A gyermekek kikövetelik az élettől az első helyet. A gyerek egy kis kupac egó. Veleszületett tulajdonsága a tamburmajor-ösztön.

Nos, a felnőtt életben még mindig megmarad, és valójában sohasem lépünk rajta túl. Szeretünk jót tenni, és szó mi szó, szeretjük, ha megdicsérnek érte. És ha ezt nem hiszed, akkor csak menj és éld az életed, és igen hamar fel fogod fedezni, hogy szereted, ha dicsérnek. Mindenki szereti. És valahogyan az a meleg érzés, amit érzünk amikor dicsérnek, vagy amikor a nevünket kinyomtatva látjuk, egyfajta A-Vitamin az egónk számára. Senki sem boldogtalan amikor dicsérik, sőt, még akkor sem, ha nem érdemlik meg, és akkor sem, ha nem hiszik el. Az emberek csak akkor boldogtalanok a dicsérettel kapcsolatban, amikor valaki mást dicsérnek túl. (Hallgatóság: Úgy van) De mindenki szereti ha dicsérik, emiatt a tamburmajor-ösztön miatt.

Ez a bizonyos vezérdobos ösztön miatt van az is, hogy oly sok ember annyira „csatlakozó”. Tudjátok, vannak emberek, akiknek mindenhez csatlakozniuk kell. És ez is valójában az elismerés és fontosság iránti vágyból jön. És olyan címeket szereznek, amelyek ezt a benyomást keltik. Ezért csatlakoznak a csoportokba, „Főtámogatókká” válnak, és ezért van az, hogy kis barátunk, aki otthon papucs, esélyt kap arra, hogy valahol ő is a legjobbak között legyen. Ez az a tamburmajor- hajtóerő és vágy ami az élet minden területén megjelenik. Az elismerés iránti vággyal mindenhol találkozunk. És csatlakozunk azon dolgokhoz, sőt, túlcsatlakozunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy elismerést fognak hozni.

Ennek az ösztönnek a létezése magyarázatot nyújt arra is, hogy miért győznek meg oly könnyen a reklámozók. Azok az urak, akik a verbális meggyőzés mesterei. Úgy tudják tálalni a dolgokat, hogy valahogy rávesznek a vásárlásra. Ahhoz, hogy kiváló ember legyél, ilyen whiskeyt kell innod. Ahhoz, hogy a szomszédaid irigyeljenek, ilyen tipusú autót kell vezetned. (erről van itt szó). Ahhoz, hogy gyönyörű legyél, vagy hogy szeressenek, ilyen fajta rúzst kell hordanod vagy olyan fajta illatot. És látjátok, észre sem vesszük, csak vesszük és vesszük ezeket a cuccokat. (Igen) A reklámozók így csinálják.

A minap kaptam egy levelet, egy új folyóirat megjelenéséről szólt. Ahogy kinyitottam, így szólt: „Kedves Dr. King: Ön, mint tudja, sok levelezőlista tagja. Úgy tartjuk Önt nyilván, mint aki magas intelligenciájú, progresszív, művészet- és tudománykedvelő, így bizonyára érdekelni fogja Önt, amit mondani akarok”. Persze hogy érdekelt! Miután ilyeneket mondott rólam, méghozzá milyen találóan! (nevetés)

De komolyan, végigmegy az életünkön, ez az elsődobos ösztön nagyon is valóságos. (igen) És tudjátok mit okoz még? Azt okozza, hogy a lehetőségeinken felül éljünk. (öntsünk tiszta vizet a pohárba:) Ez is egyértelműen az elsődobos-ösztön. Szoktatok látni embereket akik olyan autókkal járnak, amihez még kezdőtőkéjük sincs? (Ámen) (nevetés) Láttátok, hogyan furikáznak a Cadillacokkal meg a Chryslerekkel azok az emberek, akik annyit sem keresnek, hogy vegyenek egy jó Ford T-model-t. (Ne áltassuk magunkat) Ez a táplálék az elnyomott egónak kell.

Tudjátok, a közgazdászok nem tanácsolják, hogy az autónk drágább legyen a féléves jövedelmünknél. Ezért ha ötezer dollárt keresel, akkor az autód nem kéne hogy többe kerüljön mint kétezer-öt. Ez egyszerűen a jó gazdálkodás. És ha ez egy kétszemélyes család, és mindkét családtag tízezer dollárt keres, akkor egy autóval lenne ésszerű boldogulni, akkor is, ha ez gyakran kényelmetlen. De ugye ti is láttátok hogy olyan gyakran azok akik ötezer dollárt keresnek, hatezer dolláros autót vezetnek? És aztán csodálkoznak, hogy miért nincs soha pénzük. (nevetés) Ez tény.

Nos, és a közgazdászok azt is mondják, hogy a lakásod, ha lakást veszel, nem kéne hogy hogy többe kerüljön két évi jövedelmünknél. Ezt a közgazdaságtanon alapszik. Ezért, ha ötezer dollárt keresel, akkor elég nehéz dolgod van ebben a társadalomban. De mondjuk hogy ez egy család ahol tízezer dollárt keresnek, akkor a ház nem szabad hogy sokkal többe kerüljön mint húszezer. Hát, én láttam olyan népséget, akik tízezer dollárt keresnek, de negyven, és ötvenezer dolláros házakban élnek. És alig élnek meg. Minden hónapban kapnak valamilyen csekket, de azzal az egésszel már tartoznak, még mielőtt befutna a pénz. Sosincs tartalékuk rosszabb napokra.

Szóval a probléma, ez a vezérdobos-ösztön. És tudjátok, állandóan látni embereket, akiket ural ez a vezérdobos-ösztön. És azzal élik le az életüket, hogy megpróbálják túlszárnyalni Kovácsékat. Meg kell szerezniük azt a bizonyos kabátot, mert jobban néz ki, mint Mari kabátja. És persze ezt az autót is meg kell vennem, mert ezzel lepipálhatom a szomszédomat. (Amen) Ismerek egy embert aki egy harminötezer-dolláros házban élt. És amikor mások is elkezdtek harmincötezer-dolláros házakban élni, akkor ő egy hetvenötezer-dolláros házat épített. És amikor más is épített egy hetvenötezer-dolláros házat, ő akkor egy százezer-dolláros házat épített. Nem tudom, hova vezet ez az egész, ha az életét úgy éli le, hogy állandóan Kovácsékat akarja lepipálni.

Egy idő után a tamburmajorság destruktívvá válik. Hadd fejtsem ki ezt bővebben. Ha ez az ösztön nincs jól befogva, akkor egy nagyon veszélyes, ártalmas ösztön lehet. Ha nincs jól befogva, akkor azt okozhatja, hogy eltorzul valaki személyisége. Azt hiszem ez a legkárosabb benne, amit a személyiséggel csinál. Ha nincs befogva, akkor éjt nappalá téve az egó-problémáddal fogsz foglalkozni, folyton dicsekedni fogsz. Találkoztatok már azokkal az emberekkel – bizonyára találkoztatok – akiktől már rosszul leszel, mert folyton csak ülnek és magukról beszélnek? (Amen) És csak dicsekednek és dicsekednek. Ez az az ember aki nem tudta “igába vonni” ezt az ösztönt.

És mást is tesz ez a személyiséggel. Azt okozza, hogy nem létező ismeretségekkel dicsekedjünk. Vannak emberek, akik befolyással kufárkodnak. És ahogy megpróbálnak az elsődobos-ösztönnek megfelelni, megpróbálják magukat az úgynevezett nagynevű emberekkel azonosítani. (Erről van szó) És ha nem vagy óvatos, el fogják veled hitetni, hogy ismernek valakit, akit valójában nem is ismernek. (Amen) Azt hazudják, hogy puszi-pajtások, együtt szoktak teázgatni, satöbbi, satöbbi. Megesik az ilyen.

És azt is okozza, hogy az ember olyan cselekedetbe bocsátkozik, amit csak azért tesz, hogy felkeltse a figyelmet. A kriminológusok azt mondják, hogy egyes embereket a bűnözésbe is ez a tamburmajorság viszi. Úgy érzik, nem kapnak elég figyelmet normális szociális viselkedéseken keresztül, ezért az antiszociális viselkedést választják, hogy felkeltsék a figyelmet, hogy fontosnak érezzék magukat. (Ja) És így megszerzik a pisztolyt, és secc pecc kirabolnak egy bankot, midőn az elismerést, a fontosságot keresik.

És aztán az eltorzult személyiség végső tragédiája az, hogy amikor valaki nem tudja befogni azt az ösztönt, (dicsőséget Istennek) , akkor megpróbál másokat elnyomni,azért, hogy magát feljebb nyomja. (Amen) És amikor ilyet teszel, a legromlottabb cselekedeteket fogod elkövetni. Gonosz, erkölcstelen, hazug pletykákat fogsz terjeszteni emberekről, azért mert próbálod majd őket elnyomi hogy magadat feljebb juttathasd. (erről van itt szó.) És az élet nagy kérdése az, hogy hogyan fogjuk be ezt az elsődobos-ösztönt.

Nos és a másik gond azzal, amikor valaki nem tudja befogni a kis tamburmajort az az, hogy az ösztön sznob elitizmushoz vezet. És tudjátok, ez a gond a társadalmi klubokkal, és kollégiumokkal – én is vagyok kollégiumban, sőt, kettő- három tagja vagyok, nem is ellenük szólok. Csak azt mondom, hogy fennál a veszély. A veszély, hogy ezek az osztályizmus és exkluzivizmus hordozóivá válhatnak, ahol valamilyen fajta megelégedést okoz az, ha valami exkluzívnak a tagja lehetsz. És ez valami, ami feltölti az embereket, tudjátok: én ebben a kollégiumban vagyok, és ez a világ legjobb kollégiuma, ide nem akárki kerül be. Úgyhogy végül egy ilyen exkluzív dologgá válik ez a dolog.

És ez az egyházzal is megtörténhet; láttam már egyházakat, amelyek erre az útra tértek. (Amen) Voltam egyházakban, ahol ugye azt mondják: “Oly sok doktorunk van, olyan sok tanárunk, és oly sok jogászunk, és milyen sok üzletemberünk!”. Ez ez rendben is van, mivel a doktoroknak is kell templomba járni, csakúgy, mint a jogászoknak, vállalkozóknak, orvosoknak. De úgy mondják mindezt, és ebbe néha a lelkészek is beleesnek, mintha a többi ember nem is számítana! (Amen)

Pedig a templom az az egy hely ahol a doktor el kéne hogy felejtse hogy doktor. A templom az egyetlen hely, ahol a Ph.D-s el kell hogy felejtse, hogy Ph.D-s. (Igen) A templom az az egy hely ahol a tanárnő el kellene hogy felejtse, hogy diploma van a neve mögött. A templom az egyetlen hely, ahol a jogásznak el kéne felejtenie, hogy jogász. És bármely egyház, amely megszegi az „engedjétek hozzám” elvét, az egy halott, hideg egyház, (Igen) és semmi több, mint egy kis társasági klub a vallásosság vékonyka mázával bevonva.

Amikor az egyház hű a valós természetéhez, (Húha!) akkor azt mondja “engedjétek hozzám!” (Igen). És nem kéne hogy lovat adjon a kis tamburmajor alá. Ez az egyetlen hely, ahol mindenkinek egyformán kéne állnia a közös Mester és Megváltó előtt. És ebből fakad a felismerés – hogy az összes ember egymásnak testvére, mert közös Atyának a gyermekei.

A vezérdobos ösztön exkluzivizmushoz vezethet egy ember gondolkodásmódjában, és oda vezethet, hogy valaki azt érzi, hogy többet ér egy másik embernél, mert átesett valamilyen képzésen, amin a másik ember nem esett át. Vagy hogy azért ér többet, mert van valamennyi anyagi biztonsága, ami a másiknak nincs meg. Ez a tamburmajor-ösztön megrendszabályozatlan, torz megjelenési formája.

És egy másik dolog, amihez vezet, és ezt is gyakran láthattuk, azok a szörnyű a faji előítéletek. Sokan írtak erről a probémáról – Lilliam Smith is gyönyörűen leírta némely könyvében. Úgy próbálta leírni, hogy rámutasson a probléma gyökerére. Tudtátok, hogy a rasszizmus problémájának nagy része a vezérdobos-ösztönből fakad? Az emberek azon szükségletéből, hogy felsőbbrendűnek érezhessék magukat. Azon szükségletből, hogy az emberek érezhessék, hogy ők az elsők, és hogy érezzék hogy az ő fehér bőrük meghatározza az ő elsőbbségüket. (Mert erről van itt szó, de én ellene vagyok, Isten engem úgy segéljen!) Saját szemünkkel látjuk, hogy adják ezt értésünkre újra meg újra. Például nem is olyan rég egy mississippi ember azt mondta, hogy Isten alapítótagja a Fehér Polgárok Tanácsának. Így ha Isten az alapítók közé tartozik, az azt jelenti, hogy mindenki aki ebben benne van, valamennyire isteni kell hogy legyen: felsőbbrendű a többiekhez képest. És gondoljunk arra, hogy mi történt a történelem során az elsődobos-ösztön ilyen perverz használata következményeképpen. A legtragikusabb előitéletekhez vezetett, az ember másik emberrel szembeni embertelenségének legtragikusabb formáit idézte elő.

A minap is meséltem, hogy mindig amikor börtönben vagyok igyekszem egy kicsit téríteni. És amikor nemrég Birminghamben börtönben voltunk, a fehér börtönőrök meg mindenki szeretett odajönni a cellámhoz hogy beszélgessünk a rassz-kérdésről. Próbálták megmutatni, hogy miért téves az, hogy demonstrálunk. És bizonygatták, hogy miért helyes a szegregáció. Bizonygatták hogy miért rosszak a vegyes házasságok. Én pedig hozzáfogtam ilyenkor a prédikálásomhoz, és szépen beszélgettünk – nyugodtan, mert akartak erről beszélgetni.



És aztán egy napon odajutottunk, hogy arról beszélgettünk, hogy hol élnek, mennyit keresnek. És amikor azok a testvérek megmondták, hogy mennyit keresnek, azt mondtam “Tudjátok mit? Nektek velünk kellene menetelnetek. [nevetés] Épp olyan szegények vagytok, mint a fekák.” És elmondtam nekik, hogy “abba a helyzetbe raktak benneteket, hogy támogatjátok az elnyomótokat, mert az előítéletességen és a vakságon keresztül képtelenek vagytok észrevenni, hogy ugyanazon erők, amelyek elnyomják a négereket az amerikai társadalomban, nyomják el a szegény fehéreket is. (igen) És abból az örömből éltek, hogy a bőrötök fehér, és az elsődobos-ösztön arra vezet titeket, hogy azt gondoljátok, különbek vagytok, mert fehér a bőrötök. És közben meg olyan szegények vagytok, hogy a gyermekeiteket sem tudjátok iskolába járatni. Itt kellene lennetek mindannyiunkkal minden egyes tüntetésünkön.”

És ez tény. Hogy a fehér embert abba a helyzetbe tették, ahol a vakság és az előítéletesség, (Mert erről van itt szó) arra kényszerítik, hogy támogassa az elnyomóit. És az egyetlen dolog ami jó neki, az az a hamis érzés, hogy felsőbbrendű, mert a bőrszíne fehér – miközben alig tud enni, és hétről hétre megküzd a megélhetéséért. (Amen)

És nem csak a rasszizmust idézi elő, hanem a nemzetek közötti küzdelmet is. És ma reggel kijelentem, hogy a világgal az a baj, hogy az országok között egy hatalmas, elkeseredett küzdelem folyik a felsőbbrendűségért. És ha valami nem történik, hogy megfékezze ezt a folyamatot, akkor attól félek, hogy nem sokáig leszünk már itt, hogy beszéljünk Jézus Krisztusról meg Istenről meg a testvériségről. (Jaja) Ha valaki nem fékezi meg azt az öngyilkos irányt, amit a világban ma láthatunk, mindannyian elveszünk, mert valaki el fogja követni a hibát, és le fog dobni valahol egy atombombát. Mire aztán valaki más is ledob egyet. És ne hagyjátok magatokat félrevezetni: ez másodpercek alatt bekövetkezhet. (Amen) Az oroszoknak olyan húsz megatonnás bombájuk van, ami három másodperc alatt el tud pusztítani egy New York méretű várost, mindenkit aki benne él, és minden épületét. Mi pedig ugyanezt tudjuk megcsinálni Oroszországgal vagy Kínával.

Éppen ezért sodródunk. Azért sodródunk mert az országokat és nemzeteket is eléri ez az elsődobos-ösztön. “Én kell hogy az első legyek” “Én kell hogy felsőbbrendű legyek”. “A mi országunk kell hogy uralja a világot” (Hirdessétek!) És szomorúan, de azt kell mondanom, hogy a fő bűnös az az ország, amelyben élünk. És újra és újra el fogom ezt mondani Amerikának, mert túlságosan szeretem ezt az országot ahhoz, hogy elnézzem neki azt az irányt, ami fele tart.

Isten nem arra hívta el Amerikát, hogy azt tegye, amit ma tesz a világban. (Hirdessétek! Hirdessétek!) Isten nem arra hívta el Amerikát, hogy olyan értelmetlen, igazságtalan háborút vívjon, mint a vietnámi. És mi bűnösök vagyunk ebben a háborúban. Majdnem több háborús bűnt követünk el, mint bármely más ország a világon, és ezt újra és újra el fogom mondani. És mégsem akarunk felhagyni vele, arroganciánk, nemzeti büszkeségünk miatt.

De Istennek meg vannak a módszerei hogy helyretegye az országokat. (Amen) Az az Isten , akit én szolgálok nagyon is az értésünkre tudja adni, ha „Elég a mókából!” ahogy azt az Ótestamentumban is megmondta már a zsidóknak: „ Ne húzd ki a gyufát, Izrael!” Ne játssz velem, Babilon!” (Igen ) Nyugodjatok meg, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten. És ha nem veszel más irányt, feléd emelkedem, és megtöröm hatalmad gerincét.” (Igen) És ez megtörténhet Amerikával. (Igen) Időről időre előveszem Gibbons könyvét, „A római birodalom hanyatlása és bukását”. És amikor Amerikára nézek, azt mondom magamnak, félelmetesek a párhuzamok. Visszájára fordítottuk az elsődobos-ösztönt.

De hadd lépjek tovább, mert akarom hogy lássátok hogy mit akart Jézus valójában mondani. Mi volt a válasz, amit Jézus adott ennek a két embernek? Azt hihetnénk, hogy Jézus elítélte őket. Hogy rendreutasította őket: „Mit képzeltek magatokról? Önzőek vagytok. Miért intéztek hozzám ilyen kérést?”

De Jézus nem ezt tette; valami egészen mást tett. Lényegében azt mondta: „Lám, lám, szóval elsők akartok lenni. Nagyszerűek akartok lenni. Fontosak akartok lenni. Azt akarjátok, hogy számítsatok valamit. Ez nagyon is rendjén való! Ha a tanítványaim akartok lenni, kell is, hogy ilyenek legyetek.” De átrendezte a prioritásokat. Azt mondta, „Igen, ne adjátok fel ezt az ösztönt. Ez egy jó ösztön, ha megfelelő módon használjátok. (Igen) Ez egy jó ösztön, ha nem torzítjátok el, nem fordítjátok ki. Ne mondjatok le róla! Továbbra is akarjatok fontosak lenni! Elsők lenni! De azt akarom, hogy a szeretetben legyetek elsők. (Amen) Azt akarom, hogy az erkölcsi kiválóságban legyetek elsők! Azt akarom, hogy a nagylelkűségben legyetek elsők. Ez az, amit kérek tőletek.”

Átváltoztatta tehát a szituációt azzal, hogy újradefiniálta a nagyszerűséget. És tudjátok, hogyan mondta? Azt mondta: “Barátaim, nem tudok nektek nagyságot adni. De tényleg, nem vagyok én erre képes.” Azt mondta Jézus Jakabnak és Jánosnak. “Ezt ki kell érdemelnetek. Az igazi nagyságot nem protekcióval, hanem rátermettséggel lehet elérni. A jobb és a bal oldalamra nem én ültethetlek: az azoknak van szánva, akik fel vannak rá készülve”. (Amen)

Így Jézus új normáját adta a nagyságnak. Fontos akarsz lenni? – Nagyszerű! Elismert akarsz lenni? – Nagyszerű! Nagy akarsz lenni? – Nagyszerű! Csak azt ismerd fel, hogy az, aki a legnagyobb köztetek, az a szolgátok. (Amen) Ez a nagyság új definíciója.



És ma reggel az tetszik nekem ezzel kapcsolatban, hogy ha így definiáljuk a nagyságot, ez azt jelenti, hogy mindenki lehet nagyszerű. (Mindenki), mert mindenki tud szolgálni. (Amen) Nem kell egyetemi diploma, ahhoz, hogy szolgálj. Nem kell, hogy ragozni tudjál, ahhoz hogy szolgálj. Nem kell ismerned Platónt és Arisztotelészt ahhoz, hogy szolgálj. Nem kell ismerned Einstein relativitás-elméletét ahhoz, hogy szolgálj. Nem kell tudnod a termodinamika második törvényét a fizikában ahhoz, hogy szolgálj. (Amen) Csak szív kell hozzá, tele megbocsátással (Igen, Ámen), egy lélek, melyet a szeretet hajt. (Igen) És Te lehetsz az a szolga.

Ismerek egy embert – és hadd beszéljek róla egy percet, hátha felismeritek, kiről beszélek ahogy folytatom a történetet, mert ő egy nagyszerű ember volt. Csak úgy ment és szolgált. Egy kicsiny ismeretlen faluban született. (Igen) Egy szegény parasztasszony gyermeke volt. Aztán egy másik, szintén ismeretlen kis faluban nőtt fel, ahol ácsként dolgozott harminc éves koráig. (Amen) És aztán a talpára állt, és három évig vándorló prédikátor volt. Csak ment és csinálta a dolgát. Nem igazán volt semmije. Sohasem írt könyvet. Sohasem volt valamilyen pozíciója. Sohasem volt családja. (Igen) Sohasem volt saját háza. Soha nem ment egyetemre. Soha nem látott egy nagy várost. Soha nem ment kétszáz mérföldre se a születésének helyétől. Semmi olyat sem tett amit általában a világ a nagysággal szokott összefüggésbe hozni. Saját maga volt egyetlen bizonyítványa.

Mindössze harminchárom éves volt amikor a közvélemény ellene fordult. A csőcselék felbújtójának nevezték. Okvetlenkedőnek címkézték. Lázítónak nevezték. (Dicsőséget Istennek) Polgári engedetlenséget gyakorolt, nem tartotta be a rendelkezéseket. És amikor átadták őt ellenségeinek, egy koncepciós peren kellet keresztülmennie. És az egészben az a legironikusabb, hogy a barátai adták fel. (Amen) Az egyik legjobb barátja tagadta meg. Egy másik juttatta ellenségei kezére. És amíg haldoklott, a gyilkosai kockát vetettek ruhájáért–egyetlen tulajdonáért. (Istenem segítsd meg) Amikor meghalt, egy kölcsönvett sírban temették el, amit egy barátja adott oda, mert megsajnálta.

Tizenkilenc évszázad telt el azóta, és azóta is úgy áll előttünk, mint aki a legnagyobb hatást tette az emberiség történelmére. A világ összes hadserege, flottája, parlamentje és a világ összes uralkodója egybevéve nem gyakorolt annyi hatást emberre ezen a földön, mint ez az egyetlen élet. (Amen) Lehet, hogy neve csak egy átlagnév volt. (Jézus) Ma mégis szájukra veszik az emberek, és mint „a királyok királyáról”, a „legnagyobb Úrról” beszélnek róla. (Igen) Máshol azt hallom hogy valaki azt mondja: “Krisztusban nincs Kelet vagy Nyugat” (Igen) . És aztán azt mondják róla, “Benne nincs Észak és Dél csak a szeretet hatalmas szövetsége, mely az egész világra kiterjed”. Nem volt semmije. (Amen) Csak ment, szolgált, és jócselekedeteket tett.

És ma reggel, ott lehetsz a jobbján és a balján, ha szolgálsz. (Amen) Ez az egyetlen kapu.

Időről időre azt hiszem mindannyian számot vetünk (Igen) azzal a nappal, amikor úgymond sarcot vesz rajtunk az élet közös nevezője – az a bizonyos „halál“ nevezetű valami. Mindannyian gondolunk rá. Időről időre én is gondolok rá, mint ahogy gondolok a temetésemre is. De nem valami morbid módon gondolok rá. És időről időre megkérdem magamtól, “Mit szeretnék, hogy majd mondjanak rólam?”. És ma reggel megosztom ezt veletek.


Ha bárki közületek itt lesz, amikor eljön az a nap, nem akarok hosszú temetést. És ha szereztek valakit, hogy elmondja a gyászbeszédet, mondjátok meg neki, hogy ne beszéljen sokat. (Igen) És időről időre elgondolkodom azon, hogy mit akarok hogy mondjanak. Mondjátok meg nekik, hogy ne említsék meg hogy megkaptam a Nobel Békedíjat – az nem számít. Mondjátok meg nekik hogy ne említsék meg, hogy három-négyszáz más díjat is kaptam – az sem számít. Mondjátok meg nekik, hogy ne ragozzák, hova jártam iskolába. (Igen)

Azt szeretném, hogy azon a napon valaki elmondja, hogy ifjabb Martin Luther King, megpróbálta életét arra szentelni, hogy másokat szolgáljon. (Igen)

Azt szeretném hogy azon a napon valaki elmondja, hogy ifjabb Martin Luther King megpróbált szeretni valakit.

Azt akarom hogy elmondhassátok, hogy megpróbáltam helyesen cselekedni a háború kérdésében. (Amen)

Azt akarom, hogy el tudjátok mondani, hogy megpróbáltam táplálékot adni az éhezőknek. (Igen)

Azt akarom hogy elmondhassátok azon a napon, hogy megpróbáltam az életem során felöltöztetni azokat akik meztelenek voltak. (Igen)

Azt akarom hogy mondjátok azon a napon, hogy megpróbáltam meglátogatni azokat, akik börtönben voltak. (Uram)

Azt akarom hogy mondjátok, hogy megpróbáltam szeretni és szolgálni az emberiséget. (Igen)

Igen, és ha azt akarjátok mondani, hogy tamburmajorkodtam, mondjátok azt, hogy az igazság elsődobosa voltam. (Amen) Mondjátok azt, hogy a béke elsődobosa voltam. Hogy a becsületesség vezérdobosa voltam. És az összes többi sekély dolog nem számít. (Igen) Nem lesz semmi pénzem, amit hátrahagyok. Nem lesznek finom, drága tárgyaim, amit hátrahagyhatnék. Csak egy odaszentelt életet akarok magam mögött hagyni. (Amen) Ennyi amit mondani akarok.

Ha valakinek segíthetek, ha arra járok,

Ha szóval vagy dallal, valakit felvidíthatok,

Ha valakit figyelmeztethetek, hogy rossz irányba utazik,

Akkor az életem nem lesz hiábavaló.

Ha betarthatom a kötelességemet, ahogy egy kereszténynek kell,

Ha megváltást hozhatok egy bajba került világnak,

Ha terjeszthetem az üzenetet ahogy a Mester tanította,

Akkor az életem nem lesz hiábavaló.

Igen, Jézus, szeretnék a jobb vagy a bal oldaladon lenni, (Igen) de nem valamilyen önző okból. Szeretnék a jobb és bal oldaladon lenni de nem olyan értelemben mintha ez valami politikai királyság lenne, vagy valami ambíció. Egyszerűen ott szeretnék lenni szeretetben, békében, és a másoknak való odaadásban, azért, hogy ebből a régi világból egy új világot csinálhassunk.


Ebenezer Baptist Church, Atlanta, Georgia, 1968. Február 4.